A Bauyn-kézirat 1690 körül keletkezhetett, ez a 17. századi francia billentyűs zene egyik legjelentősebb forrása; Bauyn d’Angervilliers családról kapta a nevét, amelynek a tulajdonában volt, ma a párizsi Francia Nemzeti Könyvtár őrzi. Mintegy 350 zeneművet tartalmaz, Jacques Champion de Chambonnières, illetve Louis Couperin életművének legfontosabb forrása, e két szerző számos művét csak ebből a kéziratból ismerjük. Emellett számos más francia szerző művei is megtalálható benne, de három nem franciáé is: Froberger, Frescobaldi, Luigi Rossi billentyűs darabjai.
A legtöbb zenemű tánctétel, courante, allemande, sarabande, gigue, chaconne, pavane, de ezek nem szvitekbe rendezve szerepelnek a kéziratban, hanem hangnem és típus szerint rendezve.
A kézirat eredetileg három részből áll:
- rész 1r–69r (137 oldal): Chambonnières művei
- rész 1r–74v (148 oldal): Louis Couperin művei
- rész 1r–62v (124 oldal): több szerző művei (részletesen lásd lentebb)
A könyvkötő azonban nem három, hanem két kötetbe kötötte: az első és a második kötet első felében a Chambonnières és Louis Couperin műveinek szentelt rész található, a kötetek fennmaradó részeire pedig a harmadik kötetet osztotta el a mesterember, két félre osztva annak tartalmát. Valamilyen okból azonban a harmadik rész második felét kötötte Chambonnières művei (az első rész) után, az első felét pedig Louis Couperin (a második rész) után.
Érdekes, hogy a Galliarde, Gavotte, Menuet táncok címei, továbbá Tombeau de Mr. Blancrocher cím (Louis Couperin műve) át vannak húzva, valamint egy kompozíció az olvashatatlanságig ki van satírozva (II/93r). A kézirat harmadik kötetéből hiányzik négy oldal, ezeken nem tudjuk, ki(k)nek a művei szerepelhettek.
A kézirat tartalma:
A Bauyn-kézirat két kötetének tartalma (excel-táblázatban is)
A Bauyn-kézirat eredeti beosztása (pdf) (excel-táblázatban is)
A Bauyn-kézirat tartalma szerzők szerint csoportosítva (pdf) (excel-táblázatban is)
A Bauyn-kézirat 1. kötete (103 MB)
A Bauyn-kézirat 2. kötete (125 MB)
Szerzők és a tőlük szereplő művek száma a kéziratban (félkövérrel a kéziratban használt név):
Jacques Champion de Chambonnières: 129
Louis Couperin (François Couperin csak később született): 136
Johann Jakob Froberger: 22
Étienne Richard: 11 (a kéziratban egyszer: Richard des Jacques [a St. Jacques de la Boucherie templom orgonistája])
Henri Dumont: 9
Jacques Hardel: 7
de La Barre (a kéziratban Delabarre, keresztnév nélkül, de zenész dinasztia): 6
Girolamo Frescobaldi: 4
Jean-François Monnard: 4
René Mésangeau: 2
Poitou (keresztneve ismeretlen): 1
Jean-Henri d’Anglebert: 1
Gaultier (nincs jelölve, melyik Gaultier): 2
Nicolas Lebègue: 1
Lorency: 1
Luigi Rossi (a kéziratban: Louigi): 1
Germain Pinel: 1
Vincent (vezetékneve ismeretlen): 1
Ismeretlen szerzők: 15
A kézirat összeállításának dátuma bizonytalan, de valamennyire kikövetkeztethető. A kötésen egy címer látható, amely André Bauyn lovag, Bersan ura, valamint felesége, Suzanne de Ferrière címere (lásd fent), ők ketten 1664-ben házasodtak össze La Rochelle-ben. A feleség 1701-ben hunyt el, a férj 1706-ban. A kézirat tehát 1664 és 1706 között készülhetett. A műveket valamivel korábban másolhatták le, de nem előbb, mint 1658 – ez a dátum szerepel a kéziratban a Louis Couperin műveit tartalmazó kötet utolsóelőtti darabjának, egy chaconne-nak a végén (II/74r); talán ez lett volna az utolsó mű a második kötetben, majd készült még egy harmadik kötet is. Tehát 1658 és 1706 között írhatták le a műveket. Sajnos a vízjel, amely a papíron található, és amely az Amber közelében dolgozó Thomas Dupuy papírkészítő műhelyére utal, nem szolgál kiegészítő információval.
A kézirat megrendelőjének birtoka (Bersan) szerepel François Couperin egyik csembalódarabjának címében: La Bersan (Csembalódarabok 2. kötet, 6. sorozat, 1717). André Bauyn, aki gazdag párizsi ruhakészítő család sarja volt, felesége és gyermekei számára készíttethette a kéziratot. Lánya, Suzanne de Bersan talán François Couperintől vett csembalóórákat, aki alig pár méterre lakott a Bauyn-család palotájától a Vieille-du-Temple (110. házszám) és a Debelleyme utca sarkán. A családtagok halála után készült leltárok szerint a francia forradalomig a család számos tagja lehetett amatőr muzsikus, elsősorban csembalójátékos, és minden bizonnyal zenei mecénás is.
A kézirat 1750 után került a francia királyi könyvtárba.