Leírás
Valójában az itáliai operanyitány stílusának koncertformába való átültetése, de Mannheimhez kötik, mert egy zenetörténész a 20. század elején részletesen leírta ennek a stílusnak a lényegét, és ehhez a helyhez kötötte. Ide kattintva tölthető le Hugo Riemann tanulmánya, 1907-ből.
Mannheimi udvar, kastély: ebben az időszakban (kb. a 18. század közepén) gombamódra elszaporodtak a kastélyok, minden herceg kastélyt építtetett magának. Ekkor épült a mannheimi is (és például az eszterházai is). Wikipédia szócikk sok képpel a hasonló európai kastélyokról.
kártyaasztalok: a zene elkezdődött, az emberek pedig elkezdtek kártyázni (lásd zene mélysége, szinte követelmény volt, hogy ne legyen bonyolult a zene).
Charles Burney utazó feljegyzése: a mannheimi udvari zenekar olyan mint egy tábornokokból álló hadsereg, mert tagjai nemcsak megtervezni tudnak egy csatát, hanem meg is tudják azt vívni (értsd: zeneszerzők és gyakorló muzsikusok egy személyben alkották a zenekart)
nagy létszám, zenekar volt, minden fúvósból kettő volt (a bécsi klasszikus etalon lett pl. Haydn, Mozart Beethovcen szimfóniáiban)
Menüett beillesztése a 3 tételes szimfóniába (operanyitányból „koncertnyitány”): trió: kisebb létszám, fúvósok, ellentétes karakter.
Szonátaforma is fejlődik, de nem kikristályosodott. Melléktéma fúvósokon, kisebb létszám). Kéttagú szonátaforma (binary sonata form: visszatérés a melléktémával kezdődik), sok műben nincs kettősvonal, ismétlőjel.
dinamikai árnyalatok, forte-piano és átmenetek, hatásos (vlsz. olasz hatásra, de Mannheimben került át ez az effektus az operanyitányból a koncertszimfóniába.) Közönség felemelkedik crescendo alatt, pianónál észreveszi, hogy visszatartotta a lélegzetét – korabeli beszámoló.
egyszerű zene összetevői: szólamok sűrűsége, szólamszám, harmóniaritmus
A mannheimi korszak vilárgkora 1778-ig tartott, ekkor összevontak két választófejedelemséget, és az udvar központja Münchenbe került. A zenészek 60 %-as választotta a Mannheimben maradást, de mér nem tudták hozni a megszokott színvonalat.
CHARLES BURNEY
crescendo – decrescendo (diminuendo)
A mannheimi udvari zenekarban kifejlesztett új játéktechnikákra, effektusokra utal, vagy a mannheimi udvar számára komponáló 18. századi zeneszerzők csoportjára. Az iskolateremtő személyiségnek a cseh Johann Stamitz zeneszerzőt tekintik (a mannheimiek közül a legtermékenyebb szerző, Carl Philipp Stamitz apja). Rajta kívül két generáció írt a zenekarnak műveket. A zenekar fegyelmezett együttjátékának, és a tagok egyéni képességeinek köszönhette hírnevét. Előadói stílusukba beletartozott új dinamikai elemek, crescendo, diminuendo (tremolo is, orgonapont fölött, fúvósok tartott hangjaival fokozásban főleg hatásos (ld Mozart); nagy unisonók). A klasszika műfajainak kikristályosodásban és a szimfónia klasszikus formájának kialakulásában fontos szerepet játszottak a mannheimi iskola szerzői.
Története
A m.i. eredete III. Károly Fülöp pfalzi választófejedelem idejére esik, aki Heidelbergből költözött Mannheimbe 1720-ban, a környező udvarokénál nagyobb zenekarral. A következő évtizedekben a zenekar még tovább duzzadt, és korának legjobbja lett. Carlo Grua udvari karmester vezetésével az udvar olyan nagyságokat szerződtetett, mint Johann Stamitz (1741/42-ben), aki 1750-ben lett zenei vezetője. A legjelentősebb forradalmi technikái a zenekarnak a fúvósok önálló kezelése volt, és a teljes zenekaron megvalósított crescendo. Korabeli muzsikusok említik a zenekar magas színvonalát, köztük Leopold Mozart 1763-ban és W. A. Mozart 1777/78-as leveleiben, valamint az angol zenekedvelő utazó, Charles Burney.
Bár a szimfónia műfaj (és a szonátaforma) kialakulásában fontos szerepet játszott ez az udvar, valójában ezzel párhuzamosan Berlinben és Bécsben is fejlődött a szimfónia. Mannheimi szerzők Párizsban és Londonban is publikáltak, ezzel hatott ez a stílus más európai központokra.
Mannheimi zeneszerzők
A Mannheimi iskola szerzői között vannak: Johann Stamitz, Franz Xaver Richter, Carl Stamitz, Franz Ignaz Beck, Ignaz Fränzl, Christian Cannabich, akik közvetlenül hatottak a kor nagy szimfonistáira, Joseph Haydnra és Leopold Hofmannra. (Cannabich, a zenekar J. Stamitz halála utáni vezetője, Mozart jóbarátja volt utóbbi 1777-es mannheimi látogatása után. Mozart fél évet töltötte el Mannheimben, 1777 október végétől 1778 március közepéig, lásd leveleit. Felvétel van: Stamitz 6 szimfónia, op13 (16.), 1777, Londonban jelent meg.)
Johann Stamitz Párizsba utazott, ahol általa a mannheimi iskola 1754-től erősen hatott a Concert Spirituel koncertrendező társaság egyházzenei sorozatára. Amikor Joseph Legros vette át a koncertszervező társaság vezetését, a mannheimi iskolával a kapcsolat virágzott, és Haydn zenéje rendkívül népszerű lett Párizsban. A mannheimi hatás tetten érhető Haydn párizsi szimfóniáiban (nos 82–87).
1. generáció zeneszerzői:
- Johann Stamitz
- Franz Xaver Richter (1709–1789)
- Ignaz Holzbauer (1711 – 1783)
2. generáció zeneszerzői:
- Franz Ignaz Beck (1734 – Bordeaux, 1809), nagyon eredeti, 24 szimfónia, lassútételekben is fúvósok, tematikus fejlesztés
- Carl Stamitz (Mannheim, 1745 – Jena, 1801)
- Ignaz Fränzl (1736 – 1811) – Mozart említi levelében mint jó hegedűst
- Christian Cannabich (1731, Mannheim – 1798)
A gáláns stílus egyik jellegzetes, de Mannheimhez nem kötődő zeneszerzője Johann Christian Bach.
Zenehallgatás
Nagyszerű szimfónia Carl Stamitz tollából, igaz, ez már londoni éveiből származik, de a “mannheimi stílus jellegzetességeit viseli magán.
- C-dúr szimfónia, op.13 (1777) – 1. tétel
- C-dúr szimfónia (1777) – 2. tétel
- C-dúr szimfónia (1777) – 3. tétel
- kotta – csak elsőhegedű szólam