A kantáták
Egyelőre a 106. kantátát teszem fel ide magyar felirattal meg egy kis körítéssel:
Harmincas évei elején komponálta Bach ezt a csodaszép, személyes hangvételű művet, valószínűleg az aggastyánkort megért, 84 évesen elhunyt mühlhauseni polgármester 1708. szeptember 16-án megtartott temetési ceremóniájára. A szöveget több helyről ollózta össze Bach – kollázs jellege, de egy-egy hangvétele, valamint zeneszerzés-technikai megoldása miatt is a mű Schütz 70 évvel korábbi, mennyei szépségű Musikalische Exequienjének rokona. Az egyik lenyűgöző hatású megoldás, amikor több zenei réteg szól egymáson:
7:51 Háromszólamú kórus mély hangfekvésben, komor hangulatban, fugatóban énekel, majd (8:45) belép a szoprán szólista vidám felkiáltásaival, ezt követően pedig (9:02) koráldallam szólal meg a háttérben, fuvolákon, szöveg nélkül
13:24 basszus szólista hosszabb ideje énekel, majd egyszer csak (14:42) a háttérben megszólal egy koráldallam
Ezt a remekművet művet Bach már-már hihetetlenül kis létszámú előadóegyüttesre írta: 2 fuvola, 2 viola gamba (a gyász hangszere a kor német zenéjében), basso continuo és 4 szólamú (4 fős?) kórus adja elő, a kórus tagjai énekelhették a szóló szakaszokat is, amit az bizonyíthat, hogy sosem fordul elő a műben, hogy a szóló mellett ugyanaz a hangfaj kórusban is szerepel.
A Bach-műjegyzék
Bach életművének rendszerezett jegyzéke 1950-ben jelent meg először, ez a Bach-műjegyzék, vagy németül Bach-Werke-Verzeichnis (rövidítve: BWV), Wolfgang Schmieder munkájaként. A német zenetörténész nem keletkezésük sorrendjében, hanem műfajok szerint csoportosította a műveket (akárcsak Hoboken a Haydn-műjegyzék esetében). Emiatt például a vegyes hangszerelésű sorozatok nem egy csoportban szerepelnek; a Klavierübung III csembalóra írt 4 duettje például a műjegyzékben máshol szerepel, mint ugyanezen kötet orgonaművei. A számozás nem tükröz időrendet, tehát például a BWV 992 korai mű (Capriccio), ahogyan a 106. kantáta is korábbi, mint a 14. A Bach-műjegyzéket többször átdolgozták 1950 óta, a kutatási eredményeknek megfelelően. A műjegyzék felépítése:
- Kantáták, BWV 1–224
- Motetták, BWV 225–231
- Misék, misetételek, Magnificat, BWV 232–243
- Passiók, oratóriumok, BWV 244–249
- Négyszólamú korálok, BWV 250–438
- Dalok, áriák, quodlibet, BWV 439–524
- Orgonaművek, BWV 525–771
- Billentyűs hangszerre írt művek (minden, ami nem orgona), BWV 772–994
- Lantművek, BWV 995–1000
- Kamarazene, BWV 1001–1040
- Zenekari művek, BWV 1041–1071 (korábban két részből egyesítve: Versenyművek (BWV 1041–1065) és zenekari nyitányok [Overture-ök] (BWV 1066–1071)
- Kánonok, BWV 1072–1078
- Musikalisches Opfer, A fúga művészete, BWV 1079–1080
későbbi hozzátételek:
BWV 1081–1128 (pl. Neumeister-korálok)
BWV Anh. 190–213
BWV Anh. (Anhang=függelék)
Ezek a művek nem illeszkednek a főkatalógusba:
I – elveszett művek, kis töredékben fennmaradt művek (Anh. 1–23)
II – kétes hitelű művek (Anh. 24–155)
III – művek, amelyeket valamikor Bachnak tulajdonítottak, de amelyekről kiderült, hogy nem az ő művei (Anh. 156–189)