Louis Couperin (c. 1626 – 1661) a francia billentyűs iskola (–> francia clavecinisták) egyik kiemelkedő képviselője, 60 kilométerre Párizstól született (Chaumes-en-Brie: ez volt a Couperin család otthona), kb. 24 évesen Párizsba ment Jacques Champion de Chambonnières segítségével (ő figyelt fel rá először, és lehetett tanára is). Couperin 1653-ban a St. Gervais templom orgonistája volt, ez a poszt ebben a régi templomban az egyik legfontosabb poszt volt akkoriban Franciaországban (évente 400 font + szállás volt a fizetség). Ez után nem sokkal a királyi udvarnál is kapott állást, mint szoprán viola játékos. (Állítólag lojalitásból visszautasította, hogy helyettesítse tanárát és mentorát, Chambonnières-t, ezért ezt a posztot kifejezetten az ő kedvéért hozták létre.) Hamar a legtekintélyesebb párizsi zenészek egyike lett, mint csembalista, orgonista, viola játékos, de csak mindössze 10 év karrier adatott neki, mert harmincöt évesen meghalt. Szinte biztos, hogy találkozott a nála 10 évvel idősebb Frobergerrel rögtön Párizsba költözése után (1651–1652); Froberger stílusa óriási hatással volt C. stílusára. 1656 és 1658 között többször utazott Meudonba, valószínűleg egy Abel Servien nevű diplomata államférfit szolgálni. A királyi udvarral Toulouse-ba utazott 1659-ben, utolsó éveiben a St. Gervais templom orgonista lakásában lakott két testvérével, akik szintén fontos szerepet töltöttek be a francia barokk zene alakulásában. Az idősebb François Couperin egyetlen darabja sem maradt fent, de ő vezette tovább a Couperin-vonalat egészen a 19. századig. Charles Couperin lett Louis utóda a St. Gervais templomban, és neki született 1668-ban a gyermeke, aki lett François Couperin „a nagy”, a késő francia barokk egyik legjelentősebb zeneszerzője.

Életének eseményeiről két fő forrásból értesülhetünk, az egyik Évrard Titon du Tillet könyve, a Le Parnasse François (Francia parnasszus [a művészet eszményi helyszíne, a költészet otthona], 1732): Couperin életrajzi vázlatával, 30 orgonaművének felsorolásával, azok keletkezési idejével és helyével.

Művei

Rövid pályája alatt egy műve sem jelent meg nyomtatásban, kéziratos másolatokban mintegy 200 műve maradt fent, néhányukat csak a 20. század közepén fedezték fel. A Couperin család első, a zenetörténet szempontjából jelentős tagja volt ő, a francia orgona- és csembalójáték fejlődéséhez jelentősen hozzájárult. Újításai voltak:

• orgonán: különleges regisztrációval írt műveket
• csembalón: a prélude non mesuré (ütem nélküli, szabad prelúdium) kitalálója, amelyhez különleges lejegyzési módot is kitalált. Van, amelyiknek van kötött közjátéka, van, amelyiknek nincs. Froberger gyászdarabjait, allemand-jait ihlette ez az írásmód. Lásd Bauyn-kézirat 2. kötet eleje: sok ilyen egymás után. Zene is van a No.1-hez.

Zenéjének két fő kéziratos forrása:

• Bauyn-kézirat (1690 k.): a 17. századi francia billentyűs zene egyik legjelentősebb forrása (Chambonnières műveivel is, illetve Froberger több mint 20 műve is megtalálható benne), 122 csembalódarabot tartalmaz Couperintől, továbbá 4 orgonadarabot, 5 kamaraművet. Ennek 2. kötetében az ő művei követi egymást: Allemande-ok, Courante-ok, Sarabande-ok, Gigue-ek, ahogy Frescobaldinál, de itt vannak más tételek is: Passacaille, Chaconne, 1 monumentális Pavanne az akkoriban különleges hangnemnek számító fisz-mollban. (A Bauyn d’Angervilliers családról kapta a nevét, akiknek a tulajdonában volt; ma a párizsi Bibliothèque Nationale-ban található.)
• Oldham-kézirat (Guy Oldham magángyűjteménye), 1957-ben vette meg, 70 orgonaművet tartalmaz Couperintől (ezek közül 68 csak ebben található meg), továbbá 1 csembaló szvit, 4 darab ötszólamú kamarafantázia, 2 mű schalmei együttesre. Valószínűleg legalább egy részét még C. életében állították össze. Abban különleges, hogy a fantáziák után közlik mikor és hol írta C. a darabokat.

(Az 1670 körül összeállított, 1968-ban Olaszországban előkerült, és ma a Berkeley Zenei Könyvtárban őrzött Parville-kéziratban 55 csembalómű található tőle, de csak 5 olyan, amely a Bauyn-kéziratban nem. Ebben vannak d’Anglebert, Chambonnières művei is. A címlapon M. de Parville felirat szerepel, innen a név.)

Couperin csembalóműveit az Éditions de l’Oiseau-Lyre 1936-os kiadása szerint számozzák. A kiadás a Bauyn-kézirat darabjain alapult, ami akkoriban az egyetlen ismert forrás volt. A kézirat összeállítói nem rendezték a darabokat szvitekbe, hanem először hangnem szerint rendezték a tánctételeket, ezen belül pedig műfaj szerint. (Így pl. 16–19 négy courante C-dúrban, 20–25 6 sarabande C-dúrban.)

Művek csembalóra

Csembalózenéjének 2/3-a tánctétel: courante, sarabande, allemande, gigue (számban csökkenő sorrendben). Összetettebbek, mint Chambonnières-éi, és változatosabbak egy tételen belül. Elismertségét főleg chaconne-jainak, passacagliainak és ütem nélküli prelúdiumainak köszönhette. (Ő is írt egy tombeau-t Blancrocher halálára, valamint egy Froberger stílusát utánzó prelúdiumot.)

Művek orgonára

Couperin orgonaművei nagy hatást gyakoroltak a 17. századi európai zeneszerzőkre: átmenetet képeznek a szigorú ellenpont és a concertáló, szabadabb, színesebb orgonazene között. Ő volt az első, aki beírt regisztrációkat a kottába.