A dal (Lied) minimalista, személyes hangvételű zenei műfaj. A német zenei romantika szülötte, és bár Beethoven is írt már Liedeket, sőt, egy dalciklust is, magasművészetté emelése Franz Schubert nevéhez fűződik, énekhang adja elő zongorával, oly módon, hogy a szöveg tartalma és a zene egymás tükörképei és kiegészítői, különös tekintettel a bevezetőre, közjátékokra és utójátékra, amelyek mindig hangszeres kommentárok. A zongoraszólam tehát nem kíséret többé, hanem az énekszólam egyenrangú partnere, az alaphangulat vagy hangulatváltozások megteremtője. A dal (Lied) egyszerű műfaj, olyan értelemben, hogy általában egyetlen hangulat, jelenet, pillanatkép megzenésítése, de születtek teljes történeteket feldolgozó, összetett balladák is, mint amilyen például A rémkirály vagy a Margit a rokkánál. A romantikus dal virágkora a 19. század első felére esik, Schubert után, az ő nyomdokain indulva gazdagította és bővítette a hagyományát Robert Schumann, majd Johannes Brahms, illetve később Gustav Mahler és Richard Strauss.

A dal kétféle lehet: strófikus vagy átkomponált (németül: durchkomponiert). A strófikus dalban minden versszak ugyanarra a zenei anyagra éneklendő (hangulatkép), az átkomponáltban minden versszak is akár más zenét kaphat tartalomtól függően.