Az Orosz Balett 1907-ben alakult meg Szergej Gyagilev vezetésével, a szentpétervári Mariinszkij Színház legjobb táncosaiból; 1909-ben nagy európai körutat tettek, két évvel később Gyagilev szakít az anyaszínházzal, a Cári Balettel, és önálló vállalkozásként működteti a társulatot, Monte Carló-i, párizsi és londoni székhellyel, anélkül, hogy egyetlen színházhoz is kötődne. 1913-ban a tengerentúlra is eljutnak, folyamatosan előadásokat adva, egészen Gyagilev 1929-ben bekövetkezett haláláig, eddig működött a társulat. Gyagilev menedzselte a társulatot, amely párizsi működése révén a francia Ballets russes néven lett közismert, a művészi munkát azonban fő koreográfusok, táncosok végezték: Michel Fokine (1909–1912), Ida Rubinstein (1909–1911, 1920), Vaslav Nijinsky (1909–1919), Nijinsky húga, Bronislava Nijinska (1909–1929), Léonide Massine (1913–1928), George Balanchine (1924–1929), Ruth Page (1925). Kezdetben orosz zenékre készítették koreográfiáikat, később bővült a repertoár. Fontos közreműködői voltak produkcióiknak a díszlettervezők, jelmeztervezők, akik nemegyszer híres festők közül kerültek ki (pl. Picasso).

Magyar vonatkozású érdekesség, hogy a 20. század első felének legnevesebb férfi táncosa, az orosz Balett egyik oszlopos tagja, Vaslav Nijinsky (magyaros írásmóddal: Vaclav Nizsinszkij) 1913-ban magyar nőt vett feleségül egy dél-amerikai turnén, Pulszky Romolát, a kor egyik legnagyobb magyar színésznőjének, Márkus Emíliának a lányát. Emiatt Gyagilev szakított vele, és hamarosan mellőzte őt társulatából. Nijinsky megpróbált saját lábára állni, társulatot alapítani, de nem járt sikerrel, az első világháború alatt – orosz állampolgár lévén (bár lengyel szülőktől született Kijevben) – ellenségnek számított, ezért nem hagyhatta el az országot, Budapesten éltek Márkus Emília villájában, és csak Gyagilev segítségével engedték ki az országból 1916-ban, amerikai turnéra, New Yorkba, ahol egy produkciót koreografálhatott. Következő évben, a turné fáradalmait kipihenni Svájcba költözött feleségével, akivel – Nizsinszkij homoszexualitása miatt – boldogtalan házasságban élt. Ekkoriban mutatkoztak rajta a skizofrénia első jelei, később komoly mentális zavarokkal küzdött, élete hátralevő éveiben pszichiátriai kezelés alatt állt, soha többet nem táncolt színpadon; 1947-től 1950-ben bekövetkezett haláláig Nagy-Britanniában élt feleségével.